Te a saját életedet éled?

Sokan vagyunk akik elgondolkoznak ezen a kérdésen, de vannak olyanok is akik automatikusan rávágják, hogy persze kinek az életét élném, ha nem az enyémet!? Pedig nem is olyan evidens ez a feltételezés. Egyszer olvastam Byron Katie-től, hogy a mindenség három részre különül el: van ami az én ügyem, van ami másoké és van ami kizárólag Istenre tartozik. Isten egyet jelent a valósággal. Ez a gondolat nagyon megfogott engem, és az én tapasztalásomban is így jelenik meg. Bármi, ami kívül esik a hatáskörömön vagy embertársaimén az Isten ügye. Feszültségünk nagy része abból adódik, hogy nem a saját dolgunkkal foglalkozunk. Amikor arra gondolok, hogy munkát kellene találnod, vagy kedvesebbnek kellene lenned, pontosan kellene érkezned, jobban kellene törődni magaddal,  stb., akkor mások dolgába ütöm az orrom. Ha pedig földrengés, áradások vagy a hatalom miatt aggódom, Isten dolgába avatkozom. Amikor arra gondolok, hogy például anyámnak meg kellene értenie engem, akkor anyám dolgába avatkozom és azonnal rám tör a magány. Ha valahányszor rám tör a magány vagy a szorongás, már megint mások dolgába ütöttem az orrom. Ha mentális szinten egy másik ember életét élem (férj,gyerek,szülő), ki éli az én életemet? Amennyiben gondolatban más ügyeivel foglalkozom az megakadályoz abban, hogy a sajátjaimmal törődjek. Elszigetelődöm önmagamtól és nem értem miért nem működik az életem. Ha azt képzelem, hogy tudom mi a legjobb bárki számára, már megint nem a saját ügyemmel foglalkozom. Még ha a szeretet nevében teszem is mindezt, ez színtiszta önhittség, aminek az eredménye feszültség, szorongás, félelem.Vajon tudom-e, hogy Nekem, Magamnak mi a legjobb? Mert ez kizárólag az én ügyem.

Ha megértjük a világ előbbi felosztását, szabadabbak leszünk mint valaha. Amikor legközelebb valami kellemetlenségben lesz részünk, kérdezzük meg kire tartozik mindez? Ez a kérdés visszavezet Önmagunkhoz. Talán ráébredünk, hogy igazán soha nem vagyunk jelen amikor kellene, és hogy gondolatban egész életünket mások bajainak eligazításával töltjük.