Az Igazi....?

A mai világban egyre több ember él egyedül, magányosan és legfőbb vágya,hogy megtalálja a hőn áhított  szerelmet, hogy megérkezzen az Igazi. Szépek, csinosak, kintről teljesen rendben vannak, még sem találnak mély bensőséges kapcsolatra. De vajon felkészültünk-e a fogadására? Amikor éppen nincs senkink, az ego azt sugallja, hogy minden fájdalmunk elmúlna,ha kapcsolatban élnénk. Pedig a kapcsolat felszínre hozza minden létező fájdalmunkat. Szembesít mind azzal, amivel nem akarunk vagy nem merünk szembenézni. Szembesít minket a hiány énünkkel. Talán elfelejtjük a kapcsolatok nehézségeit amikor magányosak vagyunk, de azonnal eszünkbe jut, ha újra lesz valakink. A kapcsolatok nem szüntetik meg szükségszerűen a fájdalmat. Egyetlen dolog ami elűzi a fájdalmat az, ha begyógyítjuk a fájdalmat okozó sebeket. Nem más ember hiánya okoz fájdalmat, hanem az, amit akkor csinálunk amikor velünk vannak. Amikor két ember találkozik a szeretetben, a falak amik látszólag elválasztották őket eltűnnek. A szeretet lény nem tűnik egyszerű halandónak, valami többnek, valami másnak látszik: Tökéletesnek. És az igazság az, hogy Ő valóban tökéletes. De az őrület gyorsan felüti a fejét. Amint megjelenik a fény, az ego dolgozni kezd,hogy ismét mindent sötétbe borítson. A spirituális szinten megpillantott tökéletesség átvált fizikai síkra, megjelennek az elvárásaink. Azt gondoljuk: a ruhája lehetne divatosabb, lehetne menőbb stb. Ahelyett, hogy felismernénk a spirituális tökéletesség egyszerre létezik fizikai tökéletlenséggel. Így végül senki sem lesz megfelelő számunkra. Idealizáljuk egymást és ha a másik nem felel meg a róla alkotott ideálnak csalódunk benne. Az emberek azt kérdezik mikor találkozom végre a lelki társammal? De mi haszna, ha imádkozunk a megfelelő személyért, ha mi magunk nem állunk készen a fogadására. Be kell látni, hogy mindenki átmegy egy természetes fejlődési folyamaton. Soha senki sem "befejezett". A  kapcsolatok terén sem az a gond, hogy nincsenek csodálatos lehetőségeink vagy nem találkozunk csodás emberekkel. A probléma az, hogy nem tudjuk hogy fordítsuk javunkra a lehetőségeket. Néha nem ismerjük fel milyen csodálatos emberrel találkoztunk, mert az ego megakadályozza, hogy tudatosítsuk a szeretet jelenlétét. Az a gondolat, hogy van egy különleges személy a világon, aki majd eljön és megment minket, a tiszta szeretet akadálya. Miközben ezzel a gondolattal hatalmas nyomást gyakorlunk arra, aki már közeledik. Még várunk a csodálatosra, mi lenne, ha mi magunk válnánk csodálatossá!? Nincs olyan, hogy "igazi", a tökéletes leckét attól tanuljuk meg aki ott áll előttünk (már,ha ez a cél). Lehet, hogy nem az egyetlen végső partner lesz a számunkra, hanem még annál is jobb: olyasvalaki, akivel lehetővé válik, hogy áttekintsd magadban mindazt ami gyógyításra szorul, mielőtt készen állnál a legmélyebb intimitásra. Ha nem vesszük komolyan azokat a kapcsolatokat, amelyeket nem érzünk "igazinak" azzal az a probléma, hogy amikor megérkezik az "igazi" - néha a nem "igazi" álruhában -, ügyet sem vetünk rá,mert nem ismerjük fel. Ő már itt van, de mi nem állunk készen.