A Természeti Asszony minden nő számára az egészséget jelenti.
A nők lélektana nélküle értelmetlen. Ez a zabolátlan asszony a nő prototípusa....nem változik, bármilyen kultúra, bármilyen korszak, bármilyen politika is veszi körül. Ciklusai, szimbolikus megjelenési formái változnak, a lényeg azonban, ő maga, nem változik.
A nőkön át találja meg az útját. Ha a nőket elnyomják, ő felfelé tör.
Ha a nők szabadok, ő is szabad. Szerencsére nem számít, hányszor kényszerítik a felszín alá, ő mindig felbukkan. Nem számít hányszor hallgattatják el, tiporják le, szorítják vissza, szelídítik meg, kínozzák, hányszor bizalmatlanok vele, mondván, hogy bizonytalan, veszélyes, őrült és más egyéb elítélő jelzőkkel illetik, mindez nem számít, mert mindig felfelé tőr a nőkben, és még a legcsendesebb, legvisszafogottabb nő is fenntart magában egy titkos zugot a zabolatlan Természeti Asszony számára. Még a legelnyomottabb nőnek is van titkos élete, titkos gondolatokkal és érzésekkel, amelyek buják és vadak, azaz természetesek.
Még a legsanyarúbb rabságban sínylődő nő is őriz egy zugot a zabolátlan én számára, mert ösztönösen tudja, hogy eljön az idő, amikor egy kis hasadék, egy rés, egy lehetőség nyílik számára, és ő minden erejét összeszedve menekülhet.
Hiszek abban, hogy minden nő és minden férfi a tehetség adományával születik.
El kell azonban ismerni, hogy kevesen törődtek a tehetséges, az alkotó nők lélektani leírásával. Ezzel szemben sok írás született általában véve az emberi, különösen a női hiányosságokról és gyarlóságokról. A Természeti Asszony archetípusának esetében azonban, ha ki akarjuk kutatni, meg akarjuk érteni, ha hasznosítani akarjuk mindazt amit nyújt, több gondot kell fordítanunk azokra a gondolatokra, érzésekre és törekvésekre, amelyek felerősítik a nőket, és megfelelő mértékben kell számot vetnünk azokkal a belső és kulturális tényezőkkel, amelyek gyengítik őket.
Általában mikor megértjük, hogy a zabolátlan természet önmagában létezik, hogy olyasmi, ami a nők legmélyebb életét pezsdíti fel és hatja át, akkor olyan utakon indulhatunk el, amelyet korábban nem tartottunk lehetségesnek.
Az a pszichológia, amely nem ezt a velünk született spirituális létezést állítja a nők lélektanának középpontjába, szem elől téveszti a nőket, lányaikat, lányaik lányát, és az anyaági származás hosszú, hosszú sorát.
Ezért tehát, ha a zabolátlan lélek sérült részeit a megfelelő orvossággal akarjuk kezelni, ha helyre akarjuk hozni a Természeti Asszonyhoz fűződő kapcsolatot, akkor pontosan meg kell neveznünk a lélek rendellenességeit......................
Mik is azok az érzelmi tónusú tünetek, amelyek azt jelzik, hogy a lelket a zabolátlan erőhöz fűződő kapcsolat megbomlott?
Nézzünk néhányat. Ha egy nő a következők közül bármelyik módon gondolkodik, érez vagy cselekszik, az azt jelenti, hogy a mélyben rejtőző ösztönös lélekkel való kapcsolata vagy részlegesen megszakadt, vagy teljes egészében megszűnt. Kizárólag a nők szóhasználatával, ezek a tünetek a következők: amikor rendkívül száraznak, kimerültnek, gyengének, depressziósnak, zavartnak, elnémítottnak, becsapottnak, kedvtelennek érzik magukat.
Amikor rettegnek, tétováznak, úgy érzik, erőtlenek, hiányzik az inspiráció, az elevenség, üresnek érzik a lelküket, nem látják a dolgok értelmét, semmiféle szégyent nem tudnak elviselni, állandóan füstölögnek magukban, állhatatlannak, megrekedtnek, ötlettelennek, kicsinynek, tönkretettnek érzik magukat.
Állandóan kételkednek, ingatagok, nem tudják dolgaikat végigvinni, kreativitásukat másoké alá rendelik, úgy érzik, hogy társaik, munkájuk vagy barátságaik kiszívják erejüket, és szenvednek attól hogy saját ciklusaiktól eltérő módon élnek, túlzásba viszik énjük védelmét, fásultak, bizonytalanok, tétovák, képtelenek kimértek lenni vagy határokat szabni.
Nem tudják saját tempójukat tartani, feszélyezettek, eltávolodtak Istenüktől vagy isteneiktől, nem tudnak új élettel telítődni, túlságosan elmerülnek a házimunkában, a gondolkodásban, a munkában vagy éppenséggel tompultak, mert mindez a legbiztosabb menedéke annak, aki elveszítette az ösztöneit.
Semmire sem mernek egyedül vállalkozni vagy feltárulkozni, mentort, anyát, apát keresni, munkájukat csak akkor mutatják meg másoknak, ha az már kész mű, félnek útnak indulni, mást vagy másokat gondozni, félnek attól, hogy ijedten elszaladnak, kifutnak, elnémulnak, ha autoritással kerülnek szembe, félnek, hogy nem lesz energiájuk alkotómunkák végig vitelére, s meghátrálnak, s meghátrálnak, rettegnek a megaláztatástól, szoronganak, megbénulnak, nyugtalanok.
Nem mernek visszaharapni, amikor egyszerűen nem lehet mást tenni, félnek az újtól, a bátor kiállástól, nem mernek fennhangon beszélni, ellentmondani, hányingerük, savtúltengésük van, félnek a flörttől, félnek attól, hogy félbeszakítják őket, hogy beléjük fojtják a szót, hogy túl könnyen békülnek, s válnak kedvessé, félnek a bosszútól.
Félnek megállni, félnek cselekedni, újra és újra háromig számolnak, mégsem fognak bele, félnek a felsőbbségi komplexustól, vegyes érzelmeiktől, de mégis hozzáértően látják el a feladataikat. Ez a kettéhasadás nem egy kor vagy egy évszázad előidézte betegség, hanem bárhol és bármikor járvánnyá válhat, ahol és amikor a nőket rabságban tartják és zabolátlan természetet kelepcébe csalják.
Az egészséges nő nagyon hasonló a farkashoz: erőtől duzzad, életereje hatalmas, ő az életadó, tisztában van a területhatárokkal, leleményes, állhatatos, merész. A zabolátlan természettől való elválasztás mégis azt eredményezi, hogy a nő személyisége sivárrá, súlytalanná, kísértetszerűvé válik. Nem arra születtünk, hogy ugrásra, vadászatra, szülésre, életadásra képtelen, vékony hajú, csenevész teremtések legyünk. Amikor egy nő élete megakad, közönybe fullad, akkor eljött az idő, hogy felszínre bukkanjon a zabolátlan asszony: a lélek teremtő működése folytán a torkolatvidéket elárassza a víz.
forrás: Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése