Boldogság, Egység, Harmónia

"Férfi: Hol rontottam el Mester?
Mester: Mindenhol fiam!
F: Az hogy lehet, úgy érted mindent rosszul csináltam?!
Az nem lehet, én megtettem mindent.
M: Nem fiam, Te tettél, de épp a "mindent" nem tetted meg!
F: Hogy érted ezt?
M: Anyát akartál, fiam, megkaptad!
Mond mit jelent szerinted az hogy "anya"?
F: Hát, aki elvégzi a háztartást, ellátja a gyerekeket meg ilyesmi.
M: Hát ez az látod, nem ezt jelenti!
A nőt jelenti fiam aki szerelmével táplálja a családot!
De a tüzet nem csak őrizni, de táplálni is kell!
S Te nem törődtél a Fényével!
F: Na, de mi lett a szerelmével??
M: Megölted!
F: ÉÉÉN? Én öltem meg?
Az nem lehet, én szerettem!!
M: Valóban?
Akár egy háztartási gépet!!!
S pont úgyis birtokoltad!
Gondolod egy házassághoz elég ez?
F: Na, de hol hibáztam, Mester?
M: Megfeledkeztél róla fiam, hogy ott él benne a lélek!
Mert a nő szerelme a lelkéből fakad!
Három kör egymás körül: Lány, a belső kör, Nő a középső, s Anya a legkülső.
Te csak az anyát szeretted, de közben megfeledkeztél a nőről!!
S egyáltalán nem érdekelt a benne élő lány, a tiszta gyermek!
Te voltál az ő tükre, de Te önmagaddal voltál elfoglalva, ahelyett hogy ővele foglalkoztál volna!!
Neked csak az anya kellett, de nő nélkül nincsen anya, s ha elhal a gyermek, kihuny a szerelem tüze!
Magára hagytad, elfordultál tőle, s lassan halkul, elsorvadt a lángja a Fénye!!!
F: De mit tegyek most Mester?
M: Figyelj, s tanulj tőle!!
F: ÉN tanuljak tőle?
De hát én vagyok az erő, mit tanulhatnék egy gyenge nőtől?
M: Ezt fiam.
Gyengédséget!
Mert ez az Ő ereje.
A szíve!
Messze felül van ez a Te erődtől!
F: De hogyan tehetném ezt Mester?
M: Mondtam már!
Figyelj!
Figyeld és csendesedj el!
Kérdezd és hallgasd!
Ne, Te legyél a fontos, hanem ő!
Ismerd meg.
Nem csak kívül, belül is!
Mire vágyik mit kíván, mit szeret!!
S hagyd el a kifogásaid!
F: Na, de Mester én nem fogom feladni önmagamat!
M: Akkor bizony elvesztél fiam.
Mert ő a Te Forrásod, Ő az aki téged táplál, s őnélküle Te csak félember vagy!
Persze kereshetsz másikat, de amíg meg nem érted, el nem fogadod minden nőben él a lélek, csak egy üres tükör maradsz!
Tehát Te döntöd el megtöltöd-e tükrödet a Tűz fényével, vagy csak nyers erődben fürdeted magad!
Engedd meg, hogy Megmutassa magát Neked, szeresd, óvd, és öleld, hogy biztonságban érezze magát, s akkor megnyitja majd neked fiam, a Gyönyör kapuját!
Mert a nő a tudás, a bölcsesség forrása, s tudása azért adatott hogy tápláljon, s erőssé tegyen Téged, ha Te befogadod.
De a forrást óvni és táplálni kell, tükrözni, mert elapad!
S ő felemel Téged, fiam azért hogy Te is emelhesd őt!
Így működik!
Koronázd meg a nőt, hogy királya lehess!
S óvd mit a legbecsesebb ékszert, mert Ő a Te igazi kincsed!
S nélküle erőd tán lesz, de elsorvad a szíved!
F: Köszönöm, Mester!
Tehát ez a minden, a lelke, a Forrása!
Így lesz!
Királynővé teszem a nőmet, s a királya én leszek!"

S azt hiszitek ez mese?!
Pedig nem az!
Ez az igaz szerelem, ahol a nő a Föld, s a férfi az ő Napja, hiszen a Földben van elültetve a MAG.
Benne él a tavasz, a nyár, minden virág, s az új élet belőle fakad.
De mit ér a Föld s a Mag, a Nap fénye nélkül, s mit ér a Nap fénye a Föld nélkül, ahol fű, fa, virág a Nap fényét szomjuhozza?
S mit ér a sivatag, ahol a Nap fénye elpusztít minden növényt, s helyén csak kopár sivatag marad?
(Forrás: Dézsi Réka)

A Természet Asszonya

Amikor elszakadunk az ösztönös lélektől, félig lerombolt állapotban élünk, s a nőiség számára természetes erők és képzetek nem teljesedhetnek ki. Amikor a nő elszakad elemi forrásától, sterillé válik, ösztönei és életének természetes ciklusai elvesznek, s a kultúra, vagy a saját vagy mások intellektusa vagy egója alá rendelődnek.
A Természeti Asszony minden nő számára az egészséget jelenti.
A nők lélektana nélküle értelmetlen. Ez a zabolátlan asszony a nő prototípusa....nem változik, bármilyen kultúra, bármilyen korszak, bármilyen politika is veszi körül. Ciklusai, szimbolikus megjelenési formái változnak, a lényeg azonban, ő maga, nem változik.

Ő az, ami: egységes egész.
A nőkön át találja meg az útját. Ha a nőket elnyomják, ő felfelé tör.
Ha a nők szabadok, ő is szabad. Szerencsére nem számít, hányszor kényszerítik a felszín alá, ő mindig felbukkan. Nem számít hányszor hallgattatják el, tiporják le, szorítják vissza, szelídítik meg, kínozzák, hányszor bizalmatlanok vele, mondván, hogy bizonytalan, veszélyes, őrült és más egyéb elítélő jelzőkkel illetik, mindez nem számít, mert mindig felfelé tőr a nőkben, és még a legcsendesebb, legvisszafogottabb nő is fenntart magában egy titkos zugot a zabolatlan Természeti Asszony számára. Még a legelnyomottabb nőnek is van titkos élete, titkos gondolatokkal és érzésekkel, amelyek buják és vadak, azaz természetesek.
Még a legsanyarúbb rabságban sínylődő nő is őriz egy zugot a zabolátlan én számára, mert ösztönösen tudja, hogy eljön az idő, amikor egy kis hasadék, egy rés, egy lehetőség nyílik számára, és ő minden erejét összeszedve menekülhet.
Hiszek abban, hogy minden nő és minden férfi a tehetség adományával születik.
El kell azonban ismerni, hogy kevesen törődtek a tehetséges, az alkotó nők lélektani leírásával. Ezzel szemben sok írás született általában véve az emberi, különösen a női hiányosságokról és gyarlóságokról. A Természeti Asszony archetípusának esetében azonban, ha ki akarjuk kutatni, meg akarjuk érteni, ha hasznosítani akarjuk mindazt amit nyújt, több gondot kell fordítanunk azokra a gondolatokra, érzésekre és törekvésekre, amelyek felerősítik a nőket, és megfelelő mértékben kell számot vetnünk azokkal a belső és kulturális tényezőkkel, amelyek gyengítik őket.
Általában mikor megértjük, hogy a zabolátlan természet önmagában létezik, hogy olyasmi, ami a nők legmélyebb életét pezsdíti fel és hatja át, akkor olyan utakon indulhatunk el, amelyet korábban nem tartottunk lehetségesnek.
Az a pszichológia, amely nem ezt a velünk született spirituális létezést állítja a nők lélektanának középpontjába, szem elől téveszti a nőket, lányaikat, lányaik lányát, és az anyaági származás hosszú, hosszú sorát.
Ezért tehát, ha a zabolátlan lélek sérült részeit a megfelelő orvossággal akarjuk kezelni, ha helyre akarjuk hozni a Természeti Asszonyhoz fűződő kapcsolatot, akkor pontosan meg kell neveznünk a lélek rendellenességeit......................

Mik is azok az érzelmi tónusú tünetek, amelyek azt jelzik, hogy a lelket a zabolátlan erőhöz fűződő kapcsolat megbomlott?
Nézzünk néhányat. Ha egy nő a következők közül bármelyik módon gondolkodik, érez vagy cselekszik, az azt jelenti, hogy a mélyben rejtőző ösztönös lélekkel való kapcsolata vagy részlegesen megszakadt, vagy teljes egészében megszűnt. Kizárólag a nők szóhasználatával, ezek a tünetek a következők: amikor rendkívül száraznak, kimerültnek, gyengének, depressziósnak, zavartnak, elnémítottnak, becsapottnak, kedvtelennek érzik magukat.
Amikor rettegnek, tétováznak, úgy érzik, erőtlenek, hiányzik az inspiráció, az elevenség, üresnek érzik a lelküket, nem látják a dolgok értelmét, semmiféle szégyent nem tudnak elviselni, állandóan füstölögnek magukban, állhatatlannak, megrekedtnek, ötlettelennek, kicsinynek, tönkretettnek érzik magukat.
Állandóan kételkednek, ingatagok, nem tudják dolgaikat végigvinni, kreativitásukat másoké alá rendelik, úgy érzik, hogy társaik, munkájuk vagy barátságaik kiszívják erejüket, és szenvednek attól hogy saját ciklusaiktól eltérő módon élnek, túlzásba viszik énjük védelmét, fásultak, bizonytalanok, tétovák, képtelenek kimértek lenni vagy határokat szabni.
Nem tudják saját tempójukat tartani, feszélyezettek, eltávolodtak Istenüktől vagy isteneiktől, nem tudnak új élettel telítődni, túlságosan elmerülnek a házimunkában, a gondolkodásban, a munkában vagy éppenséggel tompultak, mert mindez a legbiztosabb menedéke annak, aki elveszítette az ösztöneit.
Semmire sem mernek egyedül vállalkozni vagy feltárulkozni, mentort, anyát, apát keresni, munkájukat csak akkor mutatják meg másoknak, ha az már kész mű, félnek útnak indulni, mást vagy másokat gondozni, félnek attól, hogy ijedten elszaladnak, kifutnak, elnémulnak, ha autoritással kerülnek szembe, félnek, hogy nem lesz energiájuk alkotómunkák végig vitelére, s meghátrálnak, s meghátrálnak, rettegnek a megaláztatástól, szoronganak, megbénulnak, nyugtalanok.
Nem mernek visszaharapni, amikor egyszerűen nem lehet mást tenni, félnek az újtól, a bátor kiállástól, nem mernek fennhangon beszélni, ellentmondani, hányingerük, savtúltengésük van, félnek a flörttől, félnek attól, hogy félbeszakítják őket, hogy beléjük fojtják a szót, hogy túl könnyen békülnek, s válnak kedvessé, félnek a bosszútól.
Félnek megállni, félnek cselekedni, újra és újra háromig számolnak, mégsem fognak bele, félnek a felsőbbségi komplexustól, vegyes érzelmeiktől, de mégis hozzáértően látják el a feladataikat. Ez a kettéhasadás nem egy kor vagy egy évszázad előidézte betegség, hanem bárhol és bármikor járvánnyá válhat, ahol és amikor a nőket rabságban tartják és zabolátlan természetet kelepcébe csalják.
Az egészséges nő nagyon hasonló a farkashoz: erőtől duzzad, életereje hatalmas, ő az életadó, tisztában van a területhatárokkal, leleményes, állhatatos, merész. A zabolátlan természettől való elválasztás mégis azt eredményezi, hogy a nő személyisége sivárrá, súlytalanná, kísértetszerűvé válik. Nem arra születtünk, hogy ugrásra, vadászatra, szülésre, életadásra képtelen, vékony hajú, csenevész teremtések legyünk. Amikor egy nő élete megakad, közönybe fullad, akkor eljött az idő, hogy felszínre bukkanjon a zabolátlan asszony: a lélek teremtő működése folytán a torkolatvidéket elárassza a víz.

forrás:  Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok. 

A Szakrális Nő

A Szakrális Nő útja arról szól, hogy emlékezz azokra a tanításokra melyeket önmagadban hordozol. Felfedezd tested bölcsességét, tudását és megtanuld beindítani a gyógyító folyamatait, mind fizikai, mind energetikai szinten.
A Szakrális Nő útja arról is szól, hogy megéld Női szépségedet és azzá a Nővé válj aki csak Te lehetsz.

A Testünk szeretete

A testünk állapota nagyban befolyásolja a mindennapi életünket. Hogy miért? Mert a testünk a nap 24 órájában velünk van és ő az aki elkísér életünk utolsó másodpercéig. A földön ő az otthon, lelkünk, szellemünk otthona. Ha a testünk nincs jól akkor semmi sincs jól. Lelkünk lenyomata látható a testünkön. Lehet nekünk pénzünk, időnk, jó kapcsolataink, de ha testünk beteg vagy nem tudjuk elfogadni, akkor nem tudjuk élvezni az életet. Mik azok a külső tényezők amik kiölik belőlünk testünk szeretetét és tiszteletét? Ezzel a témával fogunk foglalkozni a következő  Női Körben.

A Nő és az Önmagáról alkotott kép

Ha megkérdezzük a Nők többségét, hogy ki is Ő és mit képvisel a világban, bizony többségük nem tud olyan választ adni ami a lelke mélyéről fakad. Jelenleg egy számára elfogadható, vagy akár divatos, menőnek mondható karaktert vett fel és azzal azonosítja önmagát. Minden olyan felvett minta ami nem belőlünk fakad, nem előre visz az úton, hanem hátráltatja fejlődésünket. Ha változtatni szeretnénk, előbb fel kell ismernünk a beidegződéseinket, felvett mintákat, hogy eltudjuk engedni. Ezeket a mintákat nem csak szüleinktől, családtagjainktól, barátainktól, közvetlen környezetünktől vettük át, hanem a médiának is szerepe van benne. Ez a minta soha sem volt a miénk, soha nem tartozott hozzánk.