Először azt kell megértenünk, hogy miért hibáztatunk,
okolunk másokat. Azért tesszük, mert megsérültünk, és amikor fájdalmunk van,
másokat okolunk. Ritkán hibáztatjuk magunkat. Az „én” nem akar sérülni,
folyamatosan védelmezi magát.
Állandóan a túlélésért küzdesz. Ha valaki rámutat egy
hibára, védekezel. Magyarázatot adsz. Az elme egy locsifecsi. Mindig rámutat
mások hibáira, és amikor valaki megbánt téged, a másikat okolja.
Néhány ego játszma -
Mások felett uralkodás:
Folyamatosan uralsz szavakkal, gesztusokkal,
szabályokkal, kinézettel, arckifejezéssel, rosszallással, kiabálással,
hangoskodással, kijavítással, kérdések feltevésével. Rengeteg módon igyekszel
uralni.
A uralkodás visszautasítása:
Sértő módon válaszolsz a másiknak, majd bűntudatod van,
és ezen a bűntudaton úgy próbálsz túllépni, hogy a másikat hibáztatod. Amikor
nem érzed biztonságban magad, másokat okolsz.
Mindez a saját szenvedésedből ered.
Ha nem vagy sikeres, akkor is másokat okolsz, vagy az
időszakot, Istent, stb.
Ilyen az elme természete. Állandóan hibáztat, hogy védje
az imidzsét.
Alapvetően mindig hibáztatsz. Ha valaki megpróbál uralni,
elutasítod.
Minden kapcsolatban ezt érzed: „nekem van igazam, neked
nincs”. Még akkor is ezt érzed, amikor tudod, hogy hibáztál, mégis igyekszel
bebizonyítani magadnak, hogy igazad van.
Csak akkor hagyod ezt abba, amikor meglátsz néhány hibát
magadban, és alázatossá válsz.
Tehát az imidzsed védelmezése miatt másokat hibáztatsz.
Ha például be akarod fejezni az üzleted, 100 különböző okot hozol fel arra,
hogy miért kell ezt megtenned. Talán a saját lustaságod az oka, de nem akarod
meglátni ezt.
Folyamatosan másokat hibáztatni, okolni, az egyik módja a
védekezésnek, akár hibáztál vagy sem.
Szüntelenül védelmezed „önmagad”, és ez a védekezés :
küzdelem.
A kapcsolatokban azt mondod: „nekem van igazad, és neked
nincs”.
Ha vitába kerülsz, még ha az egy egyszerű vita is, a
másikat hibáztatod. Ez az elme természete.
Nem akarja meglátni magában a hibát, csak a másikban
látja. Nem akar látni.
Ha egy megbeszélésen vagy, figyeld meg közelről! A téma
nem fontos. Csak maga az érzés: „Nem maradhatok alul. Jobban tudom, nekem van
igazam, neki nincs.” Ez az alapérzés.
A kapcsolatokban nem vagy képes megbocsátani a másiknak.
Ha megbántottál valakit, nem vagy képes a bocsánatkérésre.
Az elmélkedésed során emlékezz arra, hogy a te hibád is,
de nem akarod meglátni azt.
Az, aki szenved, másokat fog okolni. Elmélkedj ezen.
Folyamatosan a túlélésre törekszel azáltal, hogy 100
különböző dolgot csinálsz. Folyamatosan védelmezed az imidzsed, és ezáltal
túlélsz. Ha a túlélésed forog kockán, nyugtalan leszel.
Amikor bántasz, azt a belső sérülésed miatt teszed.
Arra gondolsz, amire a másik célzott. Emiatt szenvedsz.
Ha azt gondolod, hogy ő bántani akart téged, akkor szenvedni fogsz. Ha
megbántanak, akkor szomorú leszel, és elkezdesz bántani és hibáztatni.
Elmélkedj azon, hogy hol található benned sérülés és
mások hibáztatása. Ők komolyan vették a hibáztatásaidat, és vissza is adták a
bántásaidat.
Emlékezz ezekre az esetekre.
Az elme összekapcsolja és összefonja a helyzeteket. Ha
tudod ezt, nem visz el téged a külvilág. Ahogy egyre többet és többet elmélkedsz ezen, meglátod,
hogy mennyire hibáztató vagy.
